AZ ELSŐ LÉPCSŐ: számolást könnyítő eszközök alkalmazása
 
 
A tárgy leírása
Rekonstrukció/tárgy
Kezdetben tárgyakhoz számok 
hozzárendelése történhetett.
Ujjal vagy eszközzel (ágdarab, lapos kavics...) a homokba jeleket rajzoltak.
A puha agyag is jó segítő volt a számolásban. Az agyagtáblák kis hányada tartalmaz csak matematikai tárgyú adatot. Szintén ujjal vagy eszközzel a puha agyagba jeleket nyomtak.

Később agyaglapot használtak, melyet megszárítottak, kiégettek.

Fára, csontra, a barlangok falára rótt jelek már maradandóbban rögzítették a mennyiségeket. 
A rovásfák alkalmazása sokáig kísérte történelmünket.
Időszámításunk előtti VIII. évezredben farkascsontra véstek 55 jelet. 

A farkascsont "lelőhelye" Vestonice

A rovásfa lehetett egyszerűbb, amikor megmunkálatlan ágdarabra véstek rovást, de lehetett kézműves remekmű is, mint a debreceni rovásfa


 

Csomót kötni a zsebkendő sarkára, hogy ne felejtsünk el valamit...
Ki gonolná, hogy a csomózással történő számlejegyzés milyen ősi megoldás.
Növényi rostokból, bőrszíjból és más állati eredetű anyagból készült hordozóra a kívánt mennyiség szerint csomókat kötöttek. Az egyes szálakat kötegekbe fogták.
Az állattartás magával hozta az igényt, hogy az állatokat meg kell számolni. Hozzárendelés: Az állatokat egyesével hajtották ki az ólból. Amikor egy állat elhaladt a számolást végző előtt, az egy kavicsot tett egy edénybe. Ezt addig végezte, amíg az összes állat ki nem ment az ólból. 
(A képen a kosárban már van két kavics. A báránykát jelző kavics most kerül a kosárba.)

Az állatok visszatértekor a műveletet fordítva végezte el, egy elhaladó állat - egy kavics.


 
vissza Vissza a főlapra vissza Vissza az időutazás
kezdetére
számolóeszközök A második lépcsőre
(számolóeszközök)